Teaház

 
 

Álmomban jártam itt a Királyfival, aki barátom, mióta vívtunk a torreádorok homokján. Masszőrlánykák keze alatt nyögtünk, és literszám ittuk a hideg gyümölcsteát, meg a könnyű, halványpiros malváziát.

Ha kilépsz az alsó kapun, a napsütötte falhoz támaszkodva talán ott találod még a Ronint, és Felin Satot, a könnyűnoelt, aki sárga szeme sarkából dorombolva lesi őt. A kés-nevű hajók halkan ropogva szelik a vizet. Elfek(?) suhannak zuhanóköpenyeikben fáról-fára, fent, az égen. A távolban expedíciók űznek egzotikus vadakat. Az ég zöldes.

Fájdalmam határtalan. Ideát ébredek...